2011.04.26. Toronto/Ontario

Továbbra is érdekesnek találom a várost. Néhány nappal ezelőtt voltam a Niagaránál Masuddal, Henryvel és egy Joyce nevű koreai lánnyal. Joyce New Yorkban él, és csak látogatóba jött. Kiderült róla, hogy profi utazó, akárcsak Henry, úgyhogy nem volt fennakadás úti célunk elérésében. Toronto Downtownból egy casino-busszal mentünk a vízeséshez, a Fallsview Casinohoz. 30 $-ba került az utazás. Beléptem a Player Advantage Clubba, így, ha legközelebb megyek, már csak 5 $ lesz a buszdíj. 

  Maga a kaszinó óóóóóóóriási. Alapterületre akkora, mint odahaza az egész Duna Plaza. Több száz slot-machine, rengeteg kártyaasztal (blackjack, 3-4 lapos póker stb.), elektronikus és dealeres rulettasztalok. A póker-tornákhoz külön elkerített 20-25 asztal.

 A Niagara fantasztikus látvány. Az a hatalmas víztömeg, ami lezúdul egyszerre csodálatos és hátborzongató. 2 hét múlva újra elmegyek, és ha addigra sikerül vennem egy fényképezőt, akkor képeket is csinálok majd.

  Toronto Downtown nagyon érdekfeszítő hely. Főleg a Yonge Str. és környéke. A Yonge Str. É-D irányban középen félbevágja a várost olyan hosszú. Nagyjából ez a város központja is. Kb olyan, mint otthon a Deák tér, csak 30-szor akkora. Amikor ott sétál az ember, úgy érzi magát, mintha egy fesztiválon, vagy egy parádén lenne. Itt-ott összecsődülnek az emberek, mert mindenhol van valami látnivaló; break-táncosok, szobor-emberek, utcai zenészek-zenekarok, kurvák stb...

 Itt található a YMCA is, ami egy 5 emeletes sport komplexum. Baszott nagy! 2 emeletnyi gyúró-alkalmatosság, squash, kosár, foci, kézilabda, fedett és fedetlen futópályák. A földszinten táncterem és úszómedence. Ide a teljes árú belépő ~60 $, de mivel egy államilag támogatott létesítményről van szó, ahol a belépőket a helyi keresztény egyház kapja, így a hozzám hasonló csóróknak elengedik a tagdíj egy részét. A héten be is fogok iratkozni! Az egyetlen dolog ami miatt még nem tettem, hogy a helyi tömegközlekedést kellene igénybe venni, ami baromi drága és még szarabb, mint odahaza. Többször késik és többet, hangosabb, kényelmetlenebb. A havi diákbérlet 99 $ (10.000 HUF). Viszont egy érdekesség:

Az itteni metro és buszsofőrök, illetve mindenki, aki a TTC-nél (Toronto Transit Commission) dolgozik, évi 90-100.000 $ jövedelemmel büszkélkedhet. Az itteni szakszervezetek (Union-ok) tartanak MINDENT a kezükben. Olyan, mint a maffia. Az itteni kukások (akiket nagyjából hulladék eltávolító menedzsereknek hívnak), 100.000+ $-t keresnek évente, hála a kukás szakszervezetüknek. Hallottam, hogy pár éve egy kukás sztrájk alkalmával 60 napig nem szállíttottak szemetet. A patkányok és egyéb hulladékzabáló kártevők (pl. mosómacik) elözönlötték a várost.

 Dolgozni sajnos az utóbbi napokban nem tudtunk. Köszönhetően az ünnepeknek, vagy a szakadó esőnek. Ez az anyagi helyzetemet igen kellemetlenül érinti, de hát nincs mit tenni. Szerencse, hogy pár napja az átlaghőmérséklet jó 5 fokot emelkedett, így legalább a szar nem fog kifagyni belőlem, ha újra munkához látunk. 

 Amit vettem biciklit 70$-ért a rohadt kínaiaktól, tönkrement. Letört a pedálja. ... Cserélni lehetne, de egy gagyi váltós-pedálrész is 40$, szóval... bassza meg!

Kár, hogy elsőre sajnáltam egy új, garanciális cangára kiadni 130-at. Így most 70 mínuszba kerültem... Na mindegy. Előfordul az ilyesmi.

 Jó lenne amúgy elköltözni innen, mert szar a hangszigetelés, és marha hangos amikor valaki a lépcsőt használja, és rühellem ezt a közös fürdőszoba használatot. UNDORÍTÓ!

2011.04.18. 22:53 Toronto/Canada

Háttérzene :-)
 Kanada. Ilyen távol az otthonomtól még soha életemben nem voltam. Ami azt illeti, Európán kívül, még egyáltalán nem jártam.
 11 napja vagyok itt. Toronto városa óriási. Az utak szélesek, az autók hatalmasak. Az autópályák akár 6 sávosak is lehetnek. Úgy tűnik, hogy minden családban van legalább 2 kocsi. A legtöbb háztartásnak van valamiféle hobbijárgánya is. Sportautó, valami régi benzinzabáló izomautó, vagy egy motor. Leggyakrabban chopper, de nem ritkák a speed és enduro-k sem.
Jelenlegi albérletem egy nagyjából 15m^2-es szoba. Lakótársaimmal a fürdőszobán és a konyhán kell közösködni. Eddig 3-at ismerek közülük. 
Mászut-ot a bangladesi fiatal bankárt és Henry-t a koreai vándort már beköltözésem napján megismertem. David-del, az általam ismert lakók közül a harmadikkal, csak ma délelőtt találkoztam. Segített beindítani a mikrot :-) 
 David-nek valamiféle kertészeti cége van. Azt hiszem egymaga csinálja az egészet. Gyakorlatilag házal a szolgáltatásával. Reggel 7-től este 9-10-ig dolgozik. Általában 400$-t keres egy nap alatt. Elmondása szerint a legrosszabb napján is 200$ fölött keresett. Áprilistól Szeptemberig egyfolytában húzza az igát. A maradék 6 hónapot pihenéssel, utazással és kurvázással tölti a Bahamákon. David nagyjából 180 centi magas, rövid barna hajú, kék szemű 30-as éveiben járó fiatalember. Izmos testfelépítésű. Mindkét karja végig van varrva tetoválásokkal.
 Henry-ről, a koreai srácról nem tudok sokat. Nem tudom hány éves pontosan, de 25nek saccolom. Nem tudom biztosra, hogy dolgozik-e, de valószínűsíthetően igen. Füvezik. Iszik. 2 évet szolgált sorkatonaként a koreai seregben. Náluk még kötelező a katonaság. Jól főz. Főzni nem Koreában tanult meg, mert nem tradicionális ételeket készít, szóval már jó ideje úton lehet. Az angolja is elég jó, sőt keleti emberhez képest egész érthető is. Nagyjából 176 cm magas. Van valami hobbija, amit titokban tart, hiszen van, hogy napokra eltűnik. Rossz a szeme. Függetlenül attól, hogy füvezik, nem dohányzik. Néha nem törli le maga után a WC-t, ebből arra következtettem, hogy elég hanyag személy. Amikor bepillantottam a szobájába, meg is bizonyosodhattam róla. Üres, vagy félig üres, olcsó fehérboros üvegek hevertek a szobájában és asztalán. Amúgy barátságos, segítőkész és udvarias. Megkínált valami diós sütivel, amit sütött egyik nap.
 Mászut, a bankár. Vele beszélgettem eddig a legtöbbet. Érdekes figura. 32 éves. Az évi keresete 40 rugó körül van. Napi 1 doboz cigarettát szív. Amikor megkínált egy szállal, észrevettem, hogy olyan cigarettát szív, amit a boltban nem lehet kapni. Kanadában a standard cigarettásdobozban 25 szál van. Az övé 20 szálas volt. Megkérdeztem, miután megkóstoltam és jó minőségűnek találtam, hogy hol vette. Elárulta, hogy a kínai zöldségestől veszi a bennszülött indiánoknak árult cigarettát.Tőle negyed áron meg lehet venni. Elmentünk hozzá, bemutatott neki. A nevét nem árulta el. Mindenki úgy hívja, hogy a "chinese-guy". Viszont ezentúl én is az indiánok tax-free cigijét fogom szívni. Mászut amúgy nagyon barátságos és segítőkész ember. Illedelmes modorom miatt hamar megkedvelt, és a "szárnyai" alá vett. Munkát is segítene szerezni, ha úgy döntenék, hogy itt maradnék. Mászut soha az életben nem ivott alkoholt. Tiltja a vallása. Szar neki! Egyenes és illemtudó ember. Rendkívül intelligens és kitartó. 3 évig járt otthon, itt 5 évig egyetemre. Testfelépítését illetően nem lehetne megmondani róla, hogy irodai munkát végez, hiszen igen sportos. Nem szereti az indiánokat. Eleinte nem értettem, hogy miért, de most már kezdem érteni. Hasonlóak az otthoni cigányokhoz. Nem dolgoznak, segélyen élnek, isznak, kábítószereznek. Minden ingyen van nekik... mert Kanada bennszülöttei.
 Nade ennyit a szobatársaimról! Visszatérve Kanadára. Itt igen nehéz eltévedni. Az utcák É-D, vagy K-Ny-i tájolásúak. A város óriási. Itt 5-10 km NEM TÁV. Majdnem mindenki autóval jár, hisz a tömegközlekedés még szarabb, mint odahaza. Megismertem már néhány magyart, a munkaadómon, Istvánon keresztül. 
Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy náluk lakhattam és megismerkedhettem a családjával. A neje Ildikó szigorú, de kedves és humoros nő. A 3 gyermekük Anikó, László és Ildikó elragadó kölykök. Itt tartózkodásom alatt már voltam templomban. Nem mintha vallásos, vagy Istenhívő ember lennék, csupán elhívtak egy misére, ahol a család legnagyobb lánya, Anikó olvasott fel... valamit. :-) Anikó és László egy katolikus iskolába járnak. A pici Ildikó még óvodás. Édesanyjuk, Ildikó egy kórházban dolgozik gyógytornászként, nem messze az albérletemtől. Saját bevallása szerint csodákat képes tenni a betegeivel. István humoros, jó kedélyű úr. Szintén segítőkész, és remek szülő.
 Kanadában zömével automata váltós autók vannak, és senki nem tud vezetni. Itt úgy kapnak az emberek jogosítványt, hogy egy percet nem ülnek autóban előtte. Rengeteg baleset történik, még úgy is, hogy MINDEN kereszteződésben, MINDENKINEK STOP-táblája van, és udvariassági alapon döntődik el, hogy milyen sorrendben haladnak tovább a járművek...
 Pont ezeknek az automatát vezető emberkéknek lettek kitalálva a drive away kávézók. A legsikeresebb franchise a Tim Horton's. nagyjából 1.25$ ért adnak egy kávét. Természetesen itt is van Starbucks, de alig járnak oda, illetve aki odajár azok kizárólag a sznobok, akik ugyanazt isszák 3-szor annyiért. 
Az élelmiszer 10-15%-kal drágább, mint otthon. Az ingatlanok viszont 2-3szor annyiba kerülnek, mint Magyarországon.
 Számomra újdonság, hogy dohányozhatok a lakásban bárhol. A szobámban, az előszobában, vagy a WC-n. Egyelőre nagyon sok felesleges holmit vettem, és elbasztam a pénzem. Viszont van saját hűtőm, TV-m(amit még be sem kapcsoltam, pedig már másfél hete itt van), vízforralóm, ébresztőórám, kukám, tányérjaim, evőeszközeim és biciklim.
 A hétköznapjaim úgy telnek, hogy kora reggel felkelek, megmosakszom, kajálok, fogat mosok, 15 perc alatt átbicajozok a főnökhöz, onnan furgonjával elmegyünk dolgozni. 6-8 órát dolgozunk, utána vissza. Hazabicajozok, fekvőtámaszozok, felülésezek. Fürdök, kajálok, közben fbookozok. Megint kajálok, miközben megnézek egy Sherlock Holmes részt, fogat mosok és lefekszem.
 A munkatársam Kevin 47 éves (ha jól emlékszem). Nem néz ki annyinak. Sportos, erős testalkatú férfi. Baseball játékos volt. Nagyon jól keresett vele, amíg egy meccs közben el nem törte a gerincét. Amúgy jó humorú fickó. Kellemes társaság. Elhívott pókerezni és golfozni.
 Nagyon jól érzem maga. Szuper ez az ország, tele lehetőségekkel és kihívásokkal.
Meg akarok tanulni motorozni és akarok is venni egy motort.