Cuccok es dolgok.

Roviden leirom mik is tortentek az elmult idoben.

2 hete voltunk egy Cottage-ban. Eszakon. Fantasztikus volt. Pecaztunk, pihiztunk. Leugrottam egy 12 meter magas hidrol egy folyoba. Elotte vagy 5 percig ultem a korlaton, hogy erot gyujtsek. 

Hazajottunk melo. Kevin elutazott egy hetre. 2-esben maradtunk a fonokkel. Nyugisan es gyorsan telt a het. Kovetkezo heten a fonok utazott el 8 napra, egyedul maradtunk Kevinnel. Annyit dolgoztam, mint egy fasz! Olyan faradt voltam, hogy minden nap 8-9kor mar agyban voltam es aludtam. Gyorsan es viccesen telt a het. Semmi emlitesre melto nem tortent. Aztan most hetvegen, bekoltozott egy uj lako a hazba. Szombaton az etiop haverom meghivott egy etiop etterembe. Berugtunk, es kajaltunk. Amit ettunk az valami tradicionalis etiop kaja volt. Mielott kihoztak, azt hittem, hogy kihoznak egy marek homokot, vagy hangyakat... de valami isteni kajat ettunk. Egy bazinagy kb 40 centi atmeroju tanyer, rajta nagyjabol egy ugyanakkora palacsinta szetteritve. Egyik negyedere piritott fuszeres marhahus darabok egy halomban, egy masik negyedere zoldsegek, a harmadikra egy adag szosz, a 4.re egy masmilyen szosz. Emelle kihoztak meg vagy egy tucat felbevagott palacsintat feltekerve. Kezzel ettuk. Szakitottunk a feltekert palacsintabol, belemartottuk a szoszba, a palacsintaval felmartunk nemi hust, osszegongyoltuk es ugy zabaltuk. Finom volt. Az etiopoknal amugy nepszokas, hogyha egy tanyerbol esznek, akkor az ilyen  nagyszabasu  baratsag, nem aruljak el egymast stb.Vegeztunk a kajaval. Hazajottem. Mint montam matt reszegen. Lefekudtem, elaludtam. Ra egy orara kb, arra ebredtem, hogy dorombolnek, meg kiabalnak az eloterben. Kinyitottam a szemem. Pont akkor, amikor valaki megprobalt benyitni a szobamba. Kikaszalodtam majd kinyitottam az ajtot, hogy mi az isten nyilat akar. Az ember egy 180 centi magas, 140 kilos, izzado, szoke kekszemu fazon volt. Mondott valami nevet, hogy kit keres. Mondtam, hogy nem lakik itt es hogy menjen a picsaba. Elment. Visszafekudtem. Ra fel percre realizalta az agyam, hogy most akartak betorni hozzam. De mivel ugyis elment, ezert visszaaludtam. 20 perccel kesobb kijott a rendorseg. Dumaltam veluk. Kiderult, hogy meghiusitottam egy betorest. Ez tok jol hangzik, de tisztaban voltam vele addigra mar. Ha nem vagyok csatak reszeg, akkor mielott lelep az ember, akkor realizaltam volna, hogy mi a helyzet, es akkor akarmi torten hetett volna. A rendor elmondta, hogy mi tortent nagyjabol. Nem emlekszem mit mondott pontosan. De ami megmaradt belole, es nyilvan amit meg a fantaziam tett hozza az a kovetkezo. Vannak emberek, akik keso este jarjak az utcat, es megprobalnak benyitni minden lepcsohazba. Ha talalnak egy nyitottat, akkor bemennek. Elkezdenek hangoskodni es dorombolni az ajtokon. Ha valaki ajtot nyit, akkor bemondanak egy kitalalt nevet, hogy keresnek valakit, mert idehivta oket, es aztan lelepnek. Ha senki nem nyit ajtot, akkor mindent feltornek, es elvisznek minden erteket. Na errol ennyit!

4 napja a foberlom felszerelt fustjelzoket minden szobaba. Ma volt a masodik nap egyhuzamban, hogy az egyik lenti fustjelzo bekapcsolt, olyan ejjel fel 3 fele. Most is azert nem alszom, mert 20 perc szirenazas kiverte a szemembol az almot eleg rendesen. Lecsekkoltam, mi ujsag. Fogalmam sincs.

Remelem, ezek nem veletlenek, es valami nagyszabasu bunteny elokeszuletei voltak, hatha tortenik valami izgalmas vegre. Amugy olyan, mintha az egesz Toronto osszefogott volna , hogy megkeseritsek, minden lehetseges uton ezt az utolso 35 napomat. :-)

Tul a felen, kifele tartva Canadabol.

Nehez napokat elek. Napszurast kaptam, lazas vagyok, tombol az allergiam. Az elmult heten nem voltam konditeremben sem, mert vagy idom, vagy energiam nem volt menni. Amit keresek penzt, az egyszeruen nem eleg. Azt hiszem tul sokat markoltam es keveset fogtam. Bekepzelt voltam a sajat kepessegeimet illetoen. Az elso honapokban ugy gondoltam, hogy le tudom gyozni az idot. Tevedtem. Kifogott rajtam ez a munka. Egyszeruen nem keresek eleget ahhoz, hogy jol erezzem magam. Ha heti 100 dolcsival tobbet keresnek, az azt jelentene, hogy hetvegente ki tudnek kapcsolodni. Egy mozi, egy disco, egy sorozes. Sajnos amiota kijottem azota romlik a szemem. :(

Egyetlen oromforrasom, amikor veletlenul van internet hozzaferesem, akkor a szeretteim neha ramirnak, es meglepnek nehany kedves szoval.

Ja igen, hogy miert vallaltam tul magam? Nos, a munkat az elso nap 2. orajatol fogva ruhellem. Az elso fizu is csak a beigertnek a 4/5-e volt, ugyhogy egybol tudtam, hogy nem fogom megkeresni azt, amit szamoltam. Elhataroztam, hogy ha torik, ha szakad, en akkor is FOSSA fogok itt keresni magam.

Egyszerre akartam helytallni a munkamban, egyszerre akartam meggazdagodni es lefogyni, es mindezek mellett tarsasagi eletet elni.

Nehezen ismerem be, a szivem osszeszorul(mert kudarckent elem meg a dolgot), de nem vagyok ra kepes. Egeszen egyszeruen nincs ra ido. 24 ora egy nap. Utazassal, minden lofasszal egyutt 12 orat vagyok el otthonrol atlagosan munka miatt. Kikiserleteztem, es ha idealis a szobam homerseklete, akkor 7 orat kell aludnom, hogy a kovetkezo napot vegigbirjam csinalni problema nelkul. Ha el akarok menni kondizni, akkor arra megint 4 orat kell szamolnom, mert fel ora oda, fel ora vissza az ut, bent toltok bemelegitessel, 40 perc nyujtassal es 20 perc szaunaval egyutt 3 orat. Marad 24-bol 1 ora. Az arra megy el, hogy reggel fogatmosok, amikor munka utan hazaerek, akkor lezuhanyzok es nyitott hutonel ket perc alatt magamba tomjek valamit, illetve hogy este kiverjem.

Pár hét. Kevin, Fényképezőgép stb.

 A Kevinnél töltött hetem remekül telt. Leszoktam a cigarettáról, elkezdtem rendes ételeket enni, úgy értem egészséges kajákat (zöldséget stb-t).

Minden este megnéztünk valami fasza filmet és rengeteget dumáltunk. Az angolom kifejezetten sokat fejlődött ez alatt a hét alatt. Egyik este darts estét tartottunk, ahol rengeteg sör fogyott. Egy darts beleállt a lábamba, de nemtom hogy, mert elég részeg voltam :-)

 A hét leteltével visszaköltöztem az albérletembe. Azóta eltelt pár nap. A lábam sajnos rohadtul el kezdett fájni egy héttel ezelőtt. A séta is kínok közt telik, ennek ellenére Szombaton este összekaptam magam és sétáltam 12 km-t. Mindezt azért, mert vettem egy Canon Rebel T3i fényképezőgépet, lesétáltam a partra és elkezdtem fényképezni. Annyira belemerültem, hogy rám esteledett. Gondoltam ha már este van,  és szabad is vagyok, akkor miért ne sétáljak be Downtownba? Így is tettem. Az út 3/4-ét kínzó fájdalom közepette tettem meg, azonban a táv végére mondhatni elmúlt az az égető szúró fájdalom. De az is lehet, hogy csak hozzászoktam. Ki tudja... Mindenesetre csináltam kb. 300 képet, tanulgattam a kezelését a gépnek, szóval hasznosan töltöttem az időt. 

 Út közben TOronto legszemetebb környékére is sikerült elkeverednem. Tipikusan olyan hely, ahova narkósok, gyilkosok és egyéb kellemetlen figurák rejtőznek a város szeme elől. Volt pár pillanat, amikor a torkomban dobogott a szívem,  percenként 200-zal. Nevezetesen akkor, amikor a legkietlenebb, alig bevilágított helyen, egy szennyvízcsatorna mellett, egyszer csak megjelent a hátam mögött valaki árnyéka a jobb oldalamon. Egyből oldalra ugrottam és szembe fordultam, hogy védekezzek. ... De csak egy faszszopó biciklista volt. :-D

Káromkodtam egy cifrát magyarul és folytattam az utam. Időközben csak az járt a fejemben, hogy ha valakivel összetűzésbe kerülnék, akkor lelépni nem tudnék a lábam miatt, szóval a harc elkerülhetetlen lett volna. De nem volt konfliktus. Akiket rosszarcúakat láttam, azok rámpillantottak, majd azonnal el is fordultak. Lehet, hogy jobban féltek tőlem, mint én tőlük. 

 Beértem Downtownba. Csináltam pár képet és videot. Utána megtapasztalhattam a kanadai humort. Két indiai megkért, hogy csináljak róluk pár képet az Eaton Center előtti téren. Amint elkezdtek pózolni, rögtön megjelent mögöttük 3-4 kanadai és elkezdtek grimaszokat vágni és obszcén jeleket mutogatni. Csak azt, amit minden normális ember csinál, ha látja, hogy valakit fényképeznek és lehetősége van bepofátlankodni a háttérbe. :-D Úgy röhögtem, hogy nem találtam a fókusz-t. Nem sokkal utána viszont hazamentem, mert elfáradtam a sok mászkálástól.

 Hétfőn bedagadt a lábam, és majd beszartam a fájdalomtól. Szerencsére Ildikó, aki gyógytornász megnézte, és csak valami izomgyulladásom van. Fáslizom. Remélem minél hamarabb elmúlik, hogy mehessek újra kondizni. Nagyon hiányzik. Lassan két hete nem voltam.

 A Kevinnél töltött hetem alatt amúgy használhattam a kocsiját. A forgalom nagyon szar volt, de élveztem a furikázást.  3 hónapja nem vezettem. Nagyon nagyon hiányzott. Rádöbbentem, hogy a világon legjobban sportkocsit vezetni szeretek a legjobban. Semmi nem köt le és nem kapcsol ki annyira, mint vezetni egy jó sportautót. Ha hazamegyek, első dolgaim közt lesz venni ismét valami jó kis hátsókerekes japán sportjárgányt. :-)

2 hónap

 2 hete voltam kaszinóban. Niagara Fallsview Casino. Reggel indultunk. Azért írom többesszámban, mert Masud és Henry is épp oda tartottak, hiszen ők át akartak ugrani az USA-ba vásárolni, amíg én megnyerem a millióimat. 1 jóleső cigaretta után, amit a niagarai kilátással megfűszerezve fogyasztottam el, egyből beültem pókerezni. Regisztrálni kellett. Sit'n'go játékok voltak. 100$ minimum beszállókkal. Rövid várakozás után nyitottak nekünk egy új asztalt. Legelsőnek egy kínai úr ült le. Azonnal láttam rajta, hogy tapasztalt játékos, nem szívbajos. Méregdrága öltönyt viselt és inget nyakkendő nélkül. Utána lassan szállingóztak az emberek, 3-4-500$-nyi zsetonokkal. Nekem mindössze 100-am volt. 2-5 $-os vakok voltak. Hamar kiestem. Nem jöttek a lapok. Utána  még 3-szor ültem be különböző asztalokhoz, de egyszer sem sikerült pozitívan kijönnöm. Egész nap játszottam, nagyjából 150 kezet játszottam meg, abból 5-6 alkalommal nyertem. A blöffjeimet mind megadták, mert egyszerűen nem izgatta az ellenfeleimet, hogy most 100$-t megadnak-e vagy sem.

 Jól tükrözte ezt az az eset, amikor játék közben megnyertük a Bad Beats Jackpotot. 3 Ász + 10-esnél magasabb pár. ~6.000$. Ez úgy oszlott el, hogy 50%-át a nyerő vitte el, 25%-át az ellene vesztő és a maradék 25%-ot elosztották az asztalnál ülők közt. Így nyertem 250$-t, de az is elbasztam :-) .

Aki nyerte, hiába gazdagodott 3000 dolcsival, úgy tűnt, mintha csak egy nyalókát kapott volna. Én bezzeg a seggemet a földhöz vertem volna, felálltam volna az asztalra és üvöltöztem volna.

Na mindegy! Elbuktam 650$-t Nem volt jó nap. A rá következő héten kb. nem ettem, mert nem volt rá pénzem. :-D

 Időközben megismerkedtem egy itt élő magyar lánnyal Ritával. Kellemes társaság. Hétvégente elmegyünk mozizni, meg dumálunk.

 A heteim amúgy munkával és edzéssel telnek. Kereken két hónapja, amikor kijöttem, 116kg voltam. Most 105 vagyok és izmos. A receptem: reggelente tojás, aztán 3 óránként egy alma. Ezt a 10-12 óra fűnyírás alatt. Hazajövök. Irány a konditerem, ahol 2-3 órát töltök. Gyúrok, táncolok, nézem a csajokat, 30-40 percet nyújtok, 20-30 percet szaunázok. 

 A következő hetet Kevinnél fogom tölteni. Áthívott már hetekkel ezelőtt, mert a felesége meg a fia elmennek egy Euro-tripre. Sör, BBQ és medence lesz minden mennyiségben. :-)

2011.05.08. Toronto/Ontario

 A hetem kőkemény munkával telt. Voltak napok, amikor 12-13 órát húztam az igát. Előjött az allergiám és taknyom-nyálam egybefolyik. Tüsszögök, köhögök meg minden. Kifejezetten szar ilyen állapotban dolgozni. Viszont egyik nap elmentem Downtown-ba és megnéztem a Fast Five-ot, a Halálos Iramban 5. részét IMAX-en. Igen jól sikerült film, ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas akciófilmeket, a jó nőket, a sportkocsikat, és a tesztoszterontól csöpögő műveket. Megvettem az Inception gyűjtői kiadását is. Fém aktatáska, benne a film Blu-Ray és DVD verziója, illetve egy DVD az extrákkal. Volt még benne néhány fénykép a szereplőkről, illetve a  filmben is feltűnő fém búgócsiga. :-)

 Megvolt az első kanadai ereszd el a hajam est. Kevin a munkatársam elvitt a haverjaihoz pókerezni. Az este folyamán megittam nagyjából 20 doboz sört, de a 10. után már nem számoltam. 5 órán át kártyáztunk. Az 5 partyból 2-t megnyertem, szóval 200$-ral gyarapodott a tárcám. FUCKYEA!!

Az este folyamán megismerkedtem Kevin barátaival. Dan és családja nagyon jó házigazdák voltak. Dan nagyjából 50 éves ősz-szakállas, fél-olasz, kopaszodó úriember. Deb a felesége nagyon kedves asszony. A fiúk Denis 30 éves, matt részegen érkezett a partyra. Óvaintettek, hogy vele vigyázzak, mert ő tényleg kurva jól játszik. Amikor megláttam a srácot egyből leesett, hogy miért. Az a tipikus köpcös csávó, akinek az arcáról nem tudod leolvasni az érzelmeket. Nagyon mocskos a szája, viszont fergeteges humora van. Igazi tróger. Van már egy gyereke, de nem emlékszem, hogy fiú-e vagy lány. Tökmindegy!

 Ez a pókernyereség kész felüdülés volt. Visszaadta az életkedvemet. A héten a sok munkától teljesen befásultam. Reggelente 5-kor keltem, felöltöztem, kajáltam valami szemetet, aztán elmentem dolgozni, ahol a tűző napon rohadtam órákat, a pollen-teli por felverte avarfújók közt, miközben tombolt az allergiám. Esténként 7-kor estem haza, olyan állapotban, hogy nemhogy főzni, de bevásárolni nem maradt erőm, csak letusolni és bezuhanni az ágyba. A hűtőmben 3 napig csak egy fél doboz majonéz volt. Azt ettem reggelente. :D

 Vettem egy bőrfotelt, mert a kis kempingszék, ami az egyedüli ülőalkalmatosság volt eddig a szobámban, kikezdte a seggem és rohadt kényelmetlenné vált. Ahogy körbenézek a szobámban látom, hogy igen rendetlen vagyok. Van olyan pohár, amibe 2 hete bele van száradva a chilli-szósz, mert egyszerűen nem akartam lemenni, szerezni valami tálkát, amibe önthetem a szószt, és amibe mártogathattam a fél kiló bébirépát, amit vacsorára fogyasztottam anno. :-)

2011.05.10.

 Folytatom, mert nem volt múltkor erőm írni. Szóval visszatérve még a pókerre egy gondolat erejéig; Kevin még telefonon előadta egy cimborájának, hogy elhozza egy ismerősét játszani. Egy tagot, aki az európai TOP 10 pókerjátékosainak egyike, és aki elugrott Toronto-ba kikapcsolódni. Ez voltam én. Sean, aki benyalta a story-t egyből tiltakozott, hogy "Ne! Ne hozd!!!" :D

Becsinált. Amikor meglátott személyesen a póker estéjén, minden kétsége elszállt afelől, hogy nem az lennék, akinek Kevin beállított. Direkt beöltöztem. Fekete bőrcipő, fekete farmer. Kigombolt ing, amiből jól láthatóan kilógott egy olcsó kabala nyaklánc, az ing karjai könyékig fel voltak tűrve. Fekete mellény húztam az ingre, szolidra beállítottam a hajam, napszemüveget húztam, és felöltöttem egy óriási és nagyképű mosolyt. :-D Szegény Sean tényleg azt hitte, hogy egy millió dollárt érő pókerjátékos ellen fog este játszani. A meccs után üres zsebben sétált haza, a kezében két ellopott sörrel. :-)

  Kiderült szüleim egyik leveléből, hogy nagyjából az egész család olvassa a blogot. Úgyhogy ezúton is üdvözlöm a drága nagyszüleimet, illetve az anyukákat a játszótérről! :-) Puszi innen Torontóból!!

Ezzel eddig nem voltam tisztában, úgyhogy a trágárságért elnézést kérek, de nem disztingválom a szavaimat.

2011.05.02. Toronto/Ontario

 Bajban vagyok. Pénzügyileg teljesen le vagyok égve. A Toronto-i szélsőséges időjárás megpecsételte az első hónapomat pénzkeresés szempontjából. Szélsőséges az időjárás, mert egyik nap tiszta az ég, verőfényes napsütéses, meleg, 15-20 fokos a hőmérséklet, másik nap viszont 0 fok körülire csökken, fúj a szél és szakad az eső, vagy a hó. Dolgozni esőben nem tudunk, mert már a nedves füvet is lehetetlen jól lenyírni, nemhogy a szétázottat. Az eddigi tapasztalataim alapján 7 napból 5 napon esik az eső. A maradék 2 napból az egyik mindig Hétvégére esik. Száz szónak is egy a vége, ha nem tudunk dolgozni, nem keresek pénzt. A pénz pedig elengedhetetlen. Ha nincs pénzem depressziós, demotivált és feszült vagyok. A mai nap tombolt bennem az indulat. Szét akartam baszni, rúgni, tépni, verni, ásni, tönkretenni, porrá égetni és megsemmisíteni egy kertet. El akartam pusztítani és a földdel tenni egyenlővé. ... de nem tettem.

Miért nem?

Mert azzal kurva nagy bajba kerülnék. Nagyobba, mint amiben most vagyok, pedig most éppen, hogy a kajámat meg tudtam venni, miután kifizettem a két havi lakbéremet, ami 1.000$ volt.

Ugyanakkor tudom, hogy ez, csak átmeneti állapot.

Egész eddigi életemben kíváncsi voltam, hogy krízishelyzetben hogyan viselkednék. Új szituáció, egy kicsit kellemetlen. Olyan, ami megoldást követel. Nem azért jöttem ide a Halál Faszára, hogy nélkülözzek, hanem egy jobb Jövő, egy jobb Élet reményében.

Ezért kénytelen vagyok minden követ megmozgatni és összeszedni nem mindennapi elmém rejtett tartalékait, hogy túllépjek, illetve ne csak szimplán túllépjek ezen a szituáción, hanem ugródeszkaként használva belevessem magam a "Korlátok Nélküli Élet" felé száguldó, sziklákkal teli zuhatagba.

 A testem kezd felkészülni erre az egészre. Érzem magamon, hogy napról-napra keményebb vagyok, a tükörben mind jobban és jobban kirajzolódni látom a testemen feszülő izmokat. Az a komolytalan szőrös arc, ami eddig tekintett vissza, eltűnt. Helyette egy szikár, maszkulin, éles vonásokkal teli arc mered rám.

 Elkezdtem egy "hülye" játékot játszani a saját szórakoztatásom érdekében. Találomra kinyitok egy kukát valami ház előtt, 2 másodperc múlva becsukom. Memóriámban rögzítem a képet, hogy a következő néhány másodperben felidézhessem a látottakat. Utána megpróbálom kitalálni, hogy hányan és milyen emberek laknak az adott házban. Ezzel ki lehet találni, hogy milyen egészségi állapotban vannak a lakók, elhízottak-e, milyen népség, sőt néha azt is, hogy merre jártak az elmúlt héten. Ja igen! Úgy vettem észre, hogy a folyamat egésze előidézi a dedukciós képességek rohamos fejlődését.

2011.04.26. Toronto/Ontario

Továbbra is érdekesnek találom a várost. Néhány nappal ezelőtt voltam a Niagaránál Masuddal, Henryvel és egy Joyce nevű koreai lánnyal. Joyce New Yorkban él, és csak látogatóba jött. Kiderült róla, hogy profi utazó, akárcsak Henry, úgyhogy nem volt fennakadás úti célunk elérésében. Toronto Downtownból egy casino-busszal mentünk a vízeséshez, a Fallsview Casinohoz. 30 $-ba került az utazás. Beléptem a Player Advantage Clubba, így, ha legközelebb megyek, már csak 5 $ lesz a buszdíj. 

  Maga a kaszinó óóóóóóóriási. Alapterületre akkora, mint odahaza az egész Duna Plaza. Több száz slot-machine, rengeteg kártyaasztal (blackjack, 3-4 lapos póker stb.), elektronikus és dealeres rulettasztalok. A póker-tornákhoz külön elkerített 20-25 asztal.

 A Niagara fantasztikus látvány. Az a hatalmas víztömeg, ami lezúdul egyszerre csodálatos és hátborzongató. 2 hét múlva újra elmegyek, és ha addigra sikerül vennem egy fényképezőt, akkor képeket is csinálok majd.

  Toronto Downtown nagyon érdekfeszítő hely. Főleg a Yonge Str. és környéke. A Yonge Str. É-D irányban középen félbevágja a várost olyan hosszú. Nagyjából ez a város központja is. Kb olyan, mint otthon a Deák tér, csak 30-szor akkora. Amikor ott sétál az ember, úgy érzi magát, mintha egy fesztiválon, vagy egy parádén lenne. Itt-ott összecsődülnek az emberek, mert mindenhol van valami látnivaló; break-táncosok, szobor-emberek, utcai zenészek-zenekarok, kurvák stb...

 Itt található a YMCA is, ami egy 5 emeletes sport komplexum. Baszott nagy! 2 emeletnyi gyúró-alkalmatosság, squash, kosár, foci, kézilabda, fedett és fedetlen futópályák. A földszinten táncterem és úszómedence. Ide a teljes árú belépő ~60 $, de mivel egy államilag támogatott létesítményről van szó, ahol a belépőket a helyi keresztény egyház kapja, így a hozzám hasonló csóróknak elengedik a tagdíj egy részét. A héten be is fogok iratkozni! Az egyetlen dolog ami miatt még nem tettem, hogy a helyi tömegközlekedést kellene igénybe venni, ami baromi drága és még szarabb, mint odahaza. Többször késik és többet, hangosabb, kényelmetlenebb. A havi diákbérlet 99 $ (10.000 HUF). Viszont egy érdekesség:

Az itteni metro és buszsofőrök, illetve mindenki, aki a TTC-nél (Toronto Transit Commission) dolgozik, évi 90-100.000 $ jövedelemmel büszkélkedhet. Az itteni szakszervezetek (Union-ok) tartanak MINDENT a kezükben. Olyan, mint a maffia. Az itteni kukások (akiket nagyjából hulladék eltávolító menedzsereknek hívnak), 100.000+ $-t keresnek évente, hála a kukás szakszervezetüknek. Hallottam, hogy pár éve egy kukás sztrájk alkalmával 60 napig nem szállíttottak szemetet. A patkányok és egyéb hulladékzabáló kártevők (pl. mosómacik) elözönlötték a várost.

 Dolgozni sajnos az utóbbi napokban nem tudtunk. Köszönhetően az ünnepeknek, vagy a szakadó esőnek. Ez az anyagi helyzetemet igen kellemetlenül érinti, de hát nincs mit tenni. Szerencse, hogy pár napja az átlaghőmérséklet jó 5 fokot emelkedett, így legalább a szar nem fog kifagyni belőlem, ha újra munkához látunk. 

 Amit vettem biciklit 70$-ért a rohadt kínaiaktól, tönkrement. Letört a pedálja. ... Cserélni lehetne, de egy gagyi váltós-pedálrész is 40$, szóval... bassza meg!

Kár, hogy elsőre sajnáltam egy új, garanciális cangára kiadni 130-at. Így most 70 mínuszba kerültem... Na mindegy. Előfordul az ilyesmi.

 Jó lenne amúgy elköltözni innen, mert szar a hangszigetelés, és marha hangos amikor valaki a lépcsőt használja, és rühellem ezt a közös fürdőszoba használatot. UNDORÍTÓ!