2011.05.02. Toronto/Ontario

 Bajban vagyok. Pénzügyileg teljesen le vagyok égve. A Toronto-i szélsőséges időjárás megpecsételte az első hónapomat pénzkeresés szempontjából. Szélsőséges az időjárás, mert egyik nap tiszta az ég, verőfényes napsütéses, meleg, 15-20 fokos a hőmérséklet, másik nap viszont 0 fok körülire csökken, fúj a szél és szakad az eső, vagy a hó. Dolgozni esőben nem tudunk, mert már a nedves füvet is lehetetlen jól lenyírni, nemhogy a szétázottat. Az eddigi tapasztalataim alapján 7 napból 5 napon esik az eső. A maradék 2 napból az egyik mindig Hétvégére esik. Száz szónak is egy a vége, ha nem tudunk dolgozni, nem keresek pénzt. A pénz pedig elengedhetetlen. Ha nincs pénzem depressziós, demotivált és feszült vagyok. A mai nap tombolt bennem az indulat. Szét akartam baszni, rúgni, tépni, verni, ásni, tönkretenni, porrá égetni és megsemmisíteni egy kertet. El akartam pusztítani és a földdel tenni egyenlővé. ... de nem tettem.

Miért nem?

Mert azzal kurva nagy bajba kerülnék. Nagyobba, mint amiben most vagyok, pedig most éppen, hogy a kajámat meg tudtam venni, miután kifizettem a két havi lakbéremet, ami 1.000$ volt.

Ugyanakkor tudom, hogy ez, csak átmeneti állapot.

Egész eddigi életemben kíváncsi voltam, hogy krízishelyzetben hogyan viselkednék. Új szituáció, egy kicsit kellemetlen. Olyan, ami megoldást követel. Nem azért jöttem ide a Halál Faszára, hogy nélkülözzek, hanem egy jobb Jövő, egy jobb Élet reményében.

Ezért kénytelen vagyok minden követ megmozgatni és összeszedni nem mindennapi elmém rejtett tartalékait, hogy túllépjek, illetve ne csak szimplán túllépjek ezen a szituáción, hanem ugródeszkaként használva belevessem magam a "Korlátok Nélküli Élet" felé száguldó, sziklákkal teli zuhatagba.

 A testem kezd felkészülni erre az egészre. Érzem magamon, hogy napról-napra keményebb vagyok, a tükörben mind jobban és jobban kirajzolódni látom a testemen feszülő izmokat. Az a komolytalan szőrös arc, ami eddig tekintett vissza, eltűnt. Helyette egy szikár, maszkulin, éles vonásokkal teli arc mered rám.

 Elkezdtem egy "hülye" játékot játszani a saját szórakoztatásom érdekében. Találomra kinyitok egy kukát valami ház előtt, 2 másodperc múlva becsukom. Memóriámban rögzítem a képet, hogy a következő néhány másodperben felidézhessem a látottakat. Utána megpróbálom kitalálni, hogy hányan és milyen emberek laknak az adott házban. Ezzel ki lehet találni, hogy milyen egészségi állapotban vannak a lakók, elhízottak-e, milyen népség, sőt néha azt is, hogy merre jártak az elmúlt héten. Ja igen! Úgy vettem észre, hogy a folyamat egésze előidézi a dedukciós képességek rohamos fejlődését.