A Kevinnél töltött hetem remekül telt. Leszoktam a cigarettáról, elkezdtem rendes ételeket enni, úgy értem egészséges kajákat (zöldséget stb-t).
Minden este megnéztünk valami fasza filmet és rengeteget dumáltunk. Az angolom kifejezetten sokat fejlődött ez alatt a hét alatt. Egyik este darts estét tartottunk, ahol rengeteg sör fogyott. Egy darts beleállt a lábamba, de nemtom hogy, mert elég részeg voltam :-)
A hét leteltével visszaköltöztem az albérletembe. Azóta eltelt pár nap. A lábam sajnos rohadtul el kezdett fájni egy héttel ezelőtt. A séta is kínok közt telik, ennek ellenére Szombaton este összekaptam magam és sétáltam 12 km-t. Mindezt azért, mert vettem egy Canon Rebel T3i fényképezőgépet, lesétáltam a partra és elkezdtem fényképezni. Annyira belemerültem, hogy rám esteledett. Gondoltam ha már este van, és szabad is vagyok, akkor miért ne sétáljak be Downtownba? Így is tettem. Az út 3/4-ét kínzó fájdalom közepette tettem meg, azonban a táv végére mondhatni elmúlt az az égető szúró fájdalom. De az is lehet, hogy csak hozzászoktam. Ki tudja... Mindenesetre csináltam kb. 300 képet, tanulgattam a kezelését a gépnek, szóval hasznosan töltöttem az időt.
Út közben TOronto legszemetebb környékére is sikerült elkeverednem. Tipikusan olyan hely, ahova narkósok, gyilkosok és egyéb kellemetlen figurák rejtőznek a város szeme elől. Volt pár pillanat, amikor a torkomban dobogott a szívem, percenként 200-zal. Nevezetesen akkor, amikor a legkietlenebb, alig bevilágított helyen, egy szennyvízcsatorna mellett, egyszer csak megjelent a hátam mögött valaki árnyéka a jobb oldalamon. Egyből oldalra ugrottam és szembe fordultam, hogy védekezzek. ... De csak egy faszszopó biciklista volt. :-D
Káromkodtam egy cifrát magyarul és folytattam az utam. Időközben csak az járt a fejemben, hogy ha valakivel összetűzésbe kerülnék, akkor lelépni nem tudnék a lábam miatt, szóval a harc elkerülhetetlen lett volna. De nem volt konfliktus. Akiket rosszarcúakat láttam, azok rámpillantottak, majd azonnal el is fordultak. Lehet, hogy jobban féltek tőlem, mint én tőlük.
Beértem Downtownba. Csináltam pár képet és videot. Utána megtapasztalhattam a kanadai humort. Két indiai megkért, hogy csináljak róluk pár képet az Eaton Center előtti téren. Amint elkezdtek pózolni, rögtön megjelent mögöttük 3-4 kanadai és elkezdtek grimaszokat vágni és obszcén jeleket mutogatni. Csak azt, amit minden normális ember csinál, ha látja, hogy valakit fényképeznek és lehetősége van bepofátlankodni a háttérbe. :-D Úgy röhögtem, hogy nem találtam a fókusz-t. Nem sokkal utána viszont hazamentem, mert elfáradtam a sok mászkálástól.
Hétfőn bedagadt a lábam, és majd beszartam a fájdalomtól. Szerencsére Ildikó, aki gyógytornász megnézte, és csak valami izomgyulladásom van. Fáslizom. Remélem minél hamarabb elmúlik, hogy mehessek újra kondizni. Nagyon hiányzik. Lassan két hete nem voltam.
A Kevinnél töltött hetem alatt amúgy használhattam a kocsiját. A forgalom nagyon szar volt, de élveztem a furikázást. 3 hónapja nem vezettem. Nagyon nagyon hiányzott. Rádöbbentem, hogy a világon legjobban sportkocsit vezetni szeretek a legjobban. Semmi nem köt le és nem kapcsol ki annyira, mint vezetni egy jó sportautót. Ha hazamegyek, első dolgaim közt lesz venni ismét valami jó kis hátsókerekes japán sportjárgányt. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése