2011. május 10., kedd

2011.05.08. Toronto/Ontario

 A hetem kőkemény munkával telt. Voltak napok, amikor 12-13 órát húztam az igát. Előjött az allergiám és taknyom-nyálam egybefolyik. Tüsszögök, köhögök meg minden. Kifejezetten szar ilyen állapotban dolgozni. Viszont egyik nap elmentem Downtown-ba és megnéztem a Fast Five-ot, a Halálos Iramban 5. részét IMAX-en. Igen jól sikerült film, ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas akciófilmeket, a jó nőket, a sportkocsikat, és a tesztoszterontól csöpögő műveket. Megvettem az Inception gyűjtői kiadását is. Fém aktatáska, benne a film Blu-Ray és DVD verziója, illetve egy DVD az extrákkal. Volt még benne néhány fénykép a szereplőkről, illetve a  filmben is feltűnő fém búgócsiga. :-)
 Megvolt az első kanadai ereszd el a hajam est. Kevin a munkatársam elvitt a haverjaihoz pókerezni. Az este folyamán megittam nagyjából 20 doboz sört, de a 10. után már nem számoltam. 5 órán át kártyáztunk. Az 5 partyból 2-t megnyertem, szóval 200$-ral gyarapodott a tárcám. FUCKYEA!!
Az este folyamán megismerkedtem Kevin barátaival. Dan és családja nagyon jó házigazdák voltak. Dan nagyjából 50 éves ősz-szakállas, fél-olasz, kopaszodó úriember. Deb a felesége nagyon kedves asszony. A fiúk Denis 30 éves, matt részegen érkezett a partyra. Óvaintettek, hogy vele vigyázzak, mert ő tényleg kurva jól játszik. Amikor megláttam a srácot egyből leesett, hogy miért. Az a tipikus köpcös csávó, akinek az arcáról nem tudod leolvasni az érzelmeket. Nagyon mocskos a szája, viszont fergeteges humora van. Igazi tróger. Van már egy gyereke, de nem emlékszem, hogy fiú-e vagy lány. Tökmindegy!
 Ez a pókernyereség kész felüdülés volt. Visszaadta az életkedvemet. A héten a sok munkától teljesen befásultam. Reggelente 5-kor keltem, felöltöztem, kajáltam valami szemetet, aztán elmentem dolgozni, ahol a tűző napon rohadtam órákat, a pollen-teli por felverte avarfújók közt, miközben tombolt az allergiám. Esténként 7-kor estem haza, olyan állapotban, hogy nemhogy főzni, de bevásárolni nem maradt erőm, csak letusolni és bezuhanni az ágyba. A hűtőmben 3 napig csak egy fél doboz majonéz volt. Azt ettem reggelente. :D
 Vettem egy bőrfotelt, mert a kis kempingszék, ami az egyedüli ülőalkalmatosság volt eddig a szobámban, kikezdte a seggem és rohadt kényelmetlenné vált. Ahogy körbenézek a szobámban látom, hogy igen rendetlen vagyok. Van olyan pohár, amibe 2 hete bele van száradva a chilli-szósz, mert egyszerűen nem akartam lemenni, szerezni valami tálkát, amibe önthetem a szószt, és amibe mártogathattam a fél kiló bébirépát, amit vacsorára fogyasztottam anno. :-)

2011.05.10.
 Folytatom, mert nem volt múltkor erőm írni. Szóval visszatérve még a pókerre egy gondolat erejéig; Kevin még telefonon előadta egy cimborájának, hogy elhozza egy ismerősét játszani. Egy tagot, aki az európai TOP 10 pókerjátékosainak egyike, és aki elugrott Toronto-ba kikapcsolódni. Ez voltam én. Sean, aki benyalta a story-t egyből tiltakozott, hogy "Ne! Ne hozd!!!" :D
Becsinált. Amikor meglátott személyesen a póker estéjén, minden kétsége elszállt afelől, hogy nem az lennék, akinek Kevin beállított. Direkt beöltöztem. Fekete bőrcipő, fekete farmer. Kigombolt ing, amiből jól láthatóan kilógott egy olcsó kabala nyaklánc, az ing karjai könyékig fel voltak tűrve. Fekete mellény húztam az ingre, szolidra beállítottam a hajam, napszemüveget húztam, és felöltöttem egy óriási és nagyképű mosolyt. :-D Szegény Sean tényleg azt hitte, hogy egy millió dollárt érő pókerjátékos ellen fog este játszani. A meccs után üres zsebben sétált haza, a kezében két ellopott sörrel. :-)
  Kiderült szüleim egyik leveléből, hogy nagyjából az egész család olvassa a blogot. Úgyhogy ezúton is üdvözlöm a drága nagyszüleimet, illetve az anyukákat a játszótérről! :-) Puszi innen Torontóból!!
Ezzel eddig nem voltam tisztában, úgyhogy a trágárságért elnézést kérek, de nem disztingválom a szavaimat.

2011. május 2., hétfő

2011.05.02. Toronto/Ontario

 Bajban vagyok. Pénzügyileg teljesen le vagyok égve. A Toronto-i szélsőséges időjárás megpecsételte az első hónapomat pénzkeresés szempontjából. Szélsőséges az időjárás, mert egyik nap tiszta az ég, verőfényes napsütéses, meleg, 15-20 fokos a hőmérséklet, másik nap viszont 0 fok körülire csökken, fúj a szél és szakad az eső, vagy a hó. Dolgozni esőben nem tudunk, mert már a nedves füvet is lehetetlen jól lenyírni, nemhogy a szétázottat. Az eddigi tapasztalataim alapján 7 napból 5 napon esik az eső. A maradék 2 napból az egyik mindig Hétvégére esik. Száz szónak is egy a vége, ha nem tudunk dolgozni, nem keresek pénzt. A pénz pedig elengedhetetlen. Ha nincs pénzem depressziós, demotivált és feszült vagyok. A mai nap tombolt bennem az indulat. Szét akartam baszni, rúgni, tépni, verni, ásni, tönkretenni, porrá égetni és megsemmisíteni egy kertet. El akartam pusztítani és a földdel tenni egyenlővé. ... de nem tettem.
Miért nem?
Mert azzal kurva nagy bajba kerülnék. Nagyobba, mint amiben most vagyok, pedig most éppen, hogy a kajámat meg tudtam venni, miután kifizettem a két havi lakbéremet, ami 1.000$ volt.
Ugyanakkor tudom, hogy ez, csak átmeneti állapot.
Egész eddigi életemben kíváncsi voltam, hogy krízishelyzetben hogyan viselkednék. Új szituáció, egy kicsit kellemetlen. Olyan, ami megoldást követel. Nem azért jöttem ide a Halál Faszára, hogy nélkülözzek, hanem egy jobb Jövő, egy jobb Élet reményében.
Ezért kénytelen vagyok minden követ megmozgatni és összeszedni nem mindennapi elmém rejtett tartalékait, hogy túllépjek, illetve ne csak szimplán túllépjek ezen a szituáción, hanem ugródeszkaként használva belevessem magam a "Korlátok Nélküli Élet" felé száguldó, sziklákkal teli zuhatagba.
 A testem kezd felkészülni erre az egészre. Érzem magamon, hogy napról-napra keményebb vagyok, a tükörben mind jobban és jobban kirajzolódni látom a testemen feszülő izmokat. Az a komolytalan szőrös arc, ami eddig tekintett vissza, eltűnt. Helyette egy szikár, maszkulin, éles vonásokkal teli arc mered rám.
 Elkezdtem egy "hülye" játékot játszani a saját szórakoztatásom érdekében. Találomra kinyitok egy kukát valami ház előtt, 2 másodperc múlva becsukom. Memóriámban rögzítem a képet, hogy a következő néhány másodperben felidézhessem a látottakat. Utána megpróbálom kitalálni, hogy hányan és milyen emberek laknak az adott házban. Ezzel ki lehet találni, hogy milyen egészségi állapotban vannak a lakók, elhízottak-e, milyen népség, sőt néha azt is, hogy merre jártak az elmúlt héten. Ja igen! Úgy vettem észre, hogy a folyamat egésze előidézi a dedukciós képességek rohamos fejlődését.