2011. június 22., szerda

Pár hét. Kevin, Fényképezőgép stb.


 A Kevinnél töltött hetem remekül telt. Leszoktam a cigarettáról, elkezdtem rendes ételeket enni, úgy értem egészséges kajákat (zöldséget stb-t).
Minden este megnéztünk valami fasza filmet és rengeteget dumáltunk. Az angolom kifejezetten sokat fejlődött ez alatt a hét alatt. Egyik este darts estét tartottunk, ahol rengeteg sör fogyott. Egy darts beleállt a lábamba, de nemtom hogy, mert elég részeg voltam :-)
 A hét leteltével visszaköltöztem az albérletembe. Azóta eltelt pár nap. A lábam sajnos rohadtul el kezdett fájni egy héttel ezelőtt. A séta is kínok közt telik, ennek ellenére Szombaton este összekaptam magam és sétáltam 12 km-t. Mindezt azért, mert vettem egy Canon Rebel T3i fényképezőgépet, lesétáltam a partra és elkezdtem fényképezni. Annyira belemerültem, hogy rám esteledett. Gondoltam ha már este van,  és szabad is vagyok, akkor miért ne sétáljak be Downtownba? Így is tettem. Az út 3/4-ét kínzó fájdalom közepette tettem meg, azonban a táv végére mondhatni elmúlt az az égető szúró fájdalom. De az is lehet, hogy csak hozzászoktam. Ki tudja... Mindenesetre csináltam kb. 300 képet, tanulgattam a kezelését a gépnek, szóval hasznosan töltöttem az időt. 
 Út közben TOronto legszemetebb környékére is sikerült elkeverednem. Tipikusan olyan hely, ahova narkósok, gyilkosok és egyéb kellemetlen figurák rejtőznek a város szeme elől. Volt pár pillanat, amikor a torkomban dobogott a szívem,  percenként 200-zal. Nevezetesen akkor, amikor a legkietlenebb, alig bevilágított helyen, egy szennyvízcsatorna mellett, egyszer csak megjelent a hátam mögött valaki árnyéka a jobb oldalamon. Egyből oldalra ugrottam és szembe fordultam, hogy védekezzek. ... De csak egy faszszopó biciklista volt. :-D
Káromkodtam egy cifrát magyarul és folytattam az utam. Időközben csak az járt a fejemben, hogy ha valakivel összetűzésbe kerülnék, akkor lelépni nem tudnék a lábam miatt, szóval a harc elkerülhetetlen lett volna. De nem volt konfliktus. Akiket rosszarcúakat láttam, azok rámpillantottak, majd azonnal el is fordultak. Lehet, hogy jobban féltek tőlem, mint én tőlük. 
 Beértem Downtownba. Csináltam pár képet és videot. Utána megtapasztalhattam a kanadai humort. Két indiai megkért, hogy csináljak róluk pár képet az Eaton Center előtti téren. Amint elkezdtek pózolni, rögtön megjelent mögöttük 3-4 kanadai és elkezdtek grimaszokat vágni és obszcén jeleket mutogatni. Csak azt, amit minden normális ember csinál, ha látja, hogy valakit fényképeznek és lehetősége van bepofátlankodni a háttérbe. :-D Úgy röhögtem, hogy nem találtam a fókusz-t. Nem sokkal utána viszont hazamentem, mert elfáradtam a sok mászkálástól.
 Hétfőn bedagadt a lábam, és majd beszartam a fájdalomtól. Szerencsére Ildikó, aki gyógytornász megnézte, és csak valami izomgyulladásom van. Fáslizom. Remélem minél hamarabb elmúlik, hogy mehessek újra kondizni. Nagyon hiányzik. Lassan két hete nem voltam.
 A Kevinnél töltött hetem alatt amúgy használhattam a kocsiját. A forgalom nagyon szar volt, de élveztem a furikázást.  3 hónapja nem vezettem. Nagyon nagyon hiányzott. Rádöbbentem, hogy a világon legjobban sportkocsit vezetni szeretek a legjobban. Semmi nem köt le és nem kapcsol ki annyira, mint vezetni egy jó sportautót. Ha hazamegyek, első dolgaim közt lesz venni ismét valami jó kis hátsókerekes japán sportjárgányt. :-)

2011. június 4., szombat

2 hónap


 2 hete voltam kaszinóban. Niagara Fallsview Casino. Reggel indultunk. Azért írom többesszámban, mert Masud és Henry is épp oda tartottak, hiszen ők át akartak ugrani az USA-ba vásárolni, amíg én megnyerem a millióimat. 1 jóleső cigaretta után, amit a niagarai kilátással megfűszerezve fogyasztottam el, egyből beültem pókerezni. Regisztrálni kellett. Sit'n'go játékok voltak. 100$ minimum beszállókkal. Rövid várakozás után nyitottak nekünk egy új asztalt. Legelsőnek egy kínai úr ült le. Azonnal láttam rajta, hogy tapasztalt játékos, nem szívbajos. Méregdrága öltönyt viselt és inget nyakkendő nélkül. Utána lassan szállingóztak az emberek, 3-4-500$-nyi zsetonokkal. Nekem mindössze 100-am volt. 2-5 $-os vakok voltak. Hamar kiestem. Nem jöttek a lapok. Utána  még 3-szor ültem be különböző asztalokhoz, de egyszer sem sikerült pozitívan kijönnöm. Egész nap játszottam, nagyjából 150 kezet játszottam meg, abból 5-6 alkalommal nyertem. A blöffjeimet mind megadták, mert egyszerűen nem izgatta az ellenfeleimet, hogy most 100$-t megadnak-e vagy sem.
 Jól tükrözte ezt az az eset, amikor játék közben megnyertük a Bad Beats Jackpotot. 3 Ász + 10-esnél magasabb pár. ~6.000$. Ez úgy oszlott el, hogy 50%-át a nyerő vitte el, 25%-át az ellene vesztő és a maradék 25%-ot elosztották az asztalnál ülők közt. Így nyertem 250$-t, de az is elbasztam :-) .
Aki nyerte, hiába gazdagodott 3000 dolcsival, úgy tűnt, mintha csak egy nyalókát kapott volna. Én bezzeg a seggemet a földhöz vertem volna, felálltam volna az asztalra és üvöltöztem volna.

Na mindegy! Elbuktam 650$-t Nem volt jó nap. A rá következő héten kb. nem ettem, mert nem volt rá pénzem. :-D
 Időközben megismerkedtem egy itt élő magyar lánnyal Ritával. Kellemes társaság. Hétvégente elmegyünk mozizni, meg dumálunk.
 A heteim amúgy munkával és edzéssel telnek. Kereken két hónapja, amikor kijöttem, 116kg voltam. Most 105 vagyok és izmos. A receptem: reggelente tojás, aztán 3 óránként egy alma. Ezt a 10-12 óra fűnyírás alatt. Hazajövök. Irány a konditerem, ahol 2-3 órát töltök. Gyúrok, táncolok, nézem a csajokat, 30-40 percet nyújtok, 20-30 percet szaunázok. 
 A következő hetet Kevinnél fogom tölteni. Áthívott már hetekkel ezelőtt, mert a felesége meg a fia elmennek egy Euro-tripre. Sör, BBQ és medence lesz minden mennyiségben. :-)